A napokban nagyon elgondolkodtam a jövőn.Vajon most,hogy egy újabb költözés elött állunk,min fog ez változtatni.Az elmúlt hónap azzal telt,hogy keressünk egy olyan házat,ami nem egy romhalmaz,esetleg még normálisabb helyen is van...mivel kevésnek bizonyul a pénzünk....vagy romhalmaz normálisabb környéken,vagy normális ház szörnyű környéken.Nap,mint nap feszültség,viták itthon,önmarcangolás,egymásra mutogatás....mivel 2 hét múlva el kell hagynunk az eladott házat...de még nincs meg az új....szorongás,düh,egymás hibáztatása....azt hiszem sok házasság ilyenkor törik meg,ilyenkor szakad szét.Aztán eljön a feladás pillanata...a sodródás az árral...Gorán őrjöng,mert most kicsit kevesebb időt tudtunk rászánni....de azért Ő kiharcolja a figyelmet....2 napot velem,3at apával,majd a hétvége....hétvégén egy gyors közös program,majd telefonálgatás ISMÉT.Ingatlanosok nem veszik fel a telefont,vagy "majd visszahivom",vagy elkelt...ha végre sikerül beszélni egyel,akkor megnézni,ha jónak igérkezik,2 nap múlva nincs fennt,eladták.....Ördögi körbe érkeztünk.....kb.naponta mennek fel az árak.Nem csak hogy nem szeretnénk,de nem is kapnánk hitelt,hiszen egyikünk se dolgozik 5x8 órát,amit ketten hazahozunk ''fizetés'' gyanánt,az sajnos a minimálbért súrolja néha,néha alatta mozog, mivel valakinek mindig Goránnal kell lennie.Nincs meg a hitelképességhez a kellő jövedelmünk."Csok"....álmunkban sem kapunk semmit az államtól.Soha nem is kaptunk,de egy kicsit azért rosszul érint.Szívesen vállaltam volna 3gyereket,de a Jó isten Goránt adta,aki 10-zel felér,ami alatt a foglalkoztatását értem,néha beleőszülünk a sok véget nem érő kérdéseibe.Ennek az egynek nem tudom sajnos megadni,azt amit megérdemelne.Nem tudom biztosítani neki,amire szüksége lenne.Nem tudom azt mondani,hogy holnap jobb lesz.Most pedig elvettük tőle a biztonságot nyújtó kis fészkét is a jobb jövő reményében.De mit jelent vajon,hogy jobb....ha elköltözünk,akkor ott a még nem létező új helyünkön lesz egy ovi,ami nem aranyárban lesz és vajon meddig viselik el Goránt?Nem tudom,csak sodródunk,az idő a nyakunkon ül....keresés,kutatás....satuban állunk és egy láthatatlan kéz tekeri....Ma van a névnapja,sajnos tőlünk nem kapott ajándékot,de nem is igényelte,hiszen még kicsi hozzá.Holnap húsvét....az ajándéka ugyanaz,mint a névnapi...most nem költhetünk semmire...ÉSZNÉL KELL LENNI.Gorán egy tündér....megért mindent.Megérti,ha azt mondjuk,hogy most nem tudunk neked könyvet venni...nem akaratos,nem kér soha a boltban csokoládét,de ha kap,akkor azt egyből befalja.Örül egy papírdarabnak,vagy egy befőttesguminak.Annyi erőt ad,hogy ha nem érte csinálnánk,már rég feladtuk volna....de megéri a kűzdelem.Jóra kell fordulnia a sorsunknak....nem lehet máshogy....oroszlán vagyok..és anyatigris....felállok és harcra készen új erővel folytatom.Nem lehet,hogy folyamatosan vegetáljunk.Ezt az ajándékot,amit Gorán személyébe kaptunk,ezt nem hiába Mi kaptuk,ez nem lehet véletlen.Mi a szülei vagyunk....KÖTELEZŐ AZ ÖSSZES CSUKOTT AJTÓN BEMENNI!!Nincs olyan,hogy majd!!MOST VAN!!!Ki tudja mi lesz majd....Ma boldognak kell lenni!!Ma nem lehetek dühös!!Ki tudja lesz e holnap!!!Az mit sem számít,hogy van e sonka húsvétkor,vagy nincs....de az igen,hogy rámosolygok és megmondom,hogy szeretlek,amíg anya és apa itt van,addig minden rendben van,nincs mitől tartani....ezt MOST kell mondani,nem majd holnap....Mit szeretnék?Boldog lenni!Mitől lennék boldog?Ha Gorán egy kiegyensúlyozott,egészséges,boldog gyerek,majd felnőtt lenne.MEG KELL TEREMTENI NEKI!Ez a dolgunk.Sokan azt mondják!!!Jajj,miért panaszkodik,hisz mindene megvan.És valóban...nincsenek közüzemi tartozásaink,nincsen senki felé adósságunk.Van mit ennünk....ennyi,valóban tapsolnom kellene???Nem költünk ruhára,nem veszünk eszetlenül semmit,azért,hogy a csekkek minden hónapban rendezve legyenek....de ettől még Gorán,az Gorán....aki ismeri,az tudja,hogy egy kincs....az ÁLLAM szerint nemzeti kincs,a populáció 1-2%-ába esik....és ennyi....köszönöm állambácsi,hogy ezt közölte,de mit sem ér,ha nem tudom kielégíteni az igényeit....De maradjunk a realitás talaján.Egyértelmű,hogy állami segítséget nem kapunk.....Tehát mit tehetek:semmit?Könyörögjek,kuncsorogjak???Megtettem....ért valamit?Nem. Ezek után mit tegyek???Menjek tovább és rugdossam a zárt ajtókat,vagy boruljak térdre és várjam a csodát???

Azt hiszem tovább megyek,addig,míg nem találok meg mindent,amire Goránnak szüksége van....ha kell,könyörgök,ha kell kuncsorgok,ha kell térdre borulok!,ha kell ajtókat török!!!

Anya vagyok!!!Ez a dolgom!!!Gyermekemért bármit!!!Erős vagyok,a legerősebb!Boldog leszek,a legboldogabb!!!Fiamé a jövő!!!!

''Három olyan dolog van, amelyet mindig eltanulhat a felnőtt a gyerektől: hogy kell ok nélkül örülni, hogy kell mindig valamilyen foglalatosságba merülni, és hogy kell kíméletlenül kiharcolnia magának azt, amit ő akar.''

Paulo Coelho

"Néztél már gyerekszembe? Pár éves gyerek szemébe. De nem úgy felszínesen, ahogy mi egymásra nézünk - hanem komolyan. Kíváncsian. Mélyen. (...) Édenkerti tekintet ez. Zavartalan békés. Tiszta. És... boldog? Igen, boldog. De nem úgy, hogy örömteli, hanem úgy, hogy egységben él önmagával: egy olyan világból néz, ahol nincs még hasadtság, dráma, - ahol a lélek még nem koszos."

Müller Péter