Egy hete még egy szomorú, összetört és elkeseredett bejegyzést írtam volna....ezért inkább meg sem fogalmaztam.De most, nem tudom mi történik az én nagy fiammal, de olyan pozitív változások állnak be nála,de csak az itthon töltött időben,csak lesek.Sajnos az óvodai pillanatokat nem ecsetelem........de itthon mikor épp kiheveri a rossz időszakát, akkor ismét szárnyal.Étkezése kritikán aluli.....és ezt az óvodai napok nem segítik....inkább a kárára válnak.
Egy hete még percenként kiborult valamin és hisztizett,tiltakozott, ezt leváltja az itthon töltött időszakokat estére valami megfoghatatlan nyugalom.Énekelget, tornázik.Rengeteget rajzol.Egyre kevesebbszer használja a számítógépet, inkább a rajz, írás és a gyurma felé fordult.Játékokba be lehet vonni.Dínóival kijátsza magából a feszültséget, amit az oviban szenved el.Még mindig Ő irányít, de már nyitott azokra a játékokra is, amit mi szeretnénk vele játszani.Nehéz és elgondolkodtató feladatokat készít nekünk a kis rajztábláján.(Pl.: 8x?=72 és ad három választási lehetőséget.Vagy akasztófát talál ki.A megoldás általában bolygó, vagy égitest természetesen angolul)Nagyon élvezi a közös játékot, olyannyira, hogy semmi másra nem enged koncentrálni, csak vele lehet foglalkozni.Ez elég agyleszívó, de élvezzük minden egyes pillanatát.
Elkezdett kitalálni saját számrendszereket:
Vagy éppen a tükörírást gyakorolja:
Vagy logókat gyárt:
Az esti fürdések elhúzódnak, mióta rájött, hogy habból tud formázni dínókat, valamint országokat, szigeteket.
Elkezdte nagyon szépen, választékosan kifejezni magát.Mindent elmagyaráz....mindent megmagyaráz.Kérdései a világ dolgairól felülmúlhatatlanok.
Az óvodai napok olyanok, mintha egy hullámvasúton ülnénk.Visítva tiltakozik ellene, kéthetente beteg.Étkezése az oviban a nullával egyenlő, egyszerűen sztrájkol....
Nagyon, nagyon várjuk a tavaszt:))))))))))))
Évértékelés
Nagyon esemény dús évünk volt.Magaslatokkal és mélypontokkal teli.
Január...Etyek.Gorán a számok világában.Szoroz.Összead.:)Valamint elkezdett kis történeteket írni, Jijiről.Aminek nagyon örültünk, mert Jiji által megtudjuk, hogy mi zajlik benne.
Február:Elkezdődtek a foglalkozások a Zöldkakasban. Közben mi áruljuk a házat.Óvodákat keresek....sorra elutasítanak.Gorán elkezdett térképeket rajzolni.Egy-két nap alatt már mindent tudott a földrészekről, országokról, városokról.
Március: Felvette velünk a kapcsolatot Mosolyka.(Személyesen eljött, majd átadta Goránnak a könyvét, ígérte, hogy keres majd, de azóta semmi) Gorán megkapta az új rajztábláját az egyik irodaszer kereskedés leselejtezte....mi meg lecsaptunk rá:)Elindul a zászló szerelem. Gorán megkapta a saját biciklijét egy kedves barátom jóvoltából.
Április: Költözés, Budapestre.Etyeki ház eladva, ideiglenes kuckóba megyünk.Elkezdődött a NAGY biciklizés korszaka.Napi 4-5, néha 7km es távot is bringázik Gorán. Zászló imádata csúcsosodik.Mindent tud róluk.Minden zászlót ismer, tudja, hogy térképen hol van az ország.Zászló múzeumot is meglátogattuk.Újabb óvodáknak írtam, elutasítva!!!
Május: Tehetséges gyerekek és szülei csoportban szépen sorakoznak a szülők, sokan a media miatt találtak meg minket, de mindegy is, lényeg, hogy már sokan vagyunk. Goránnal szokjuk az új helyet, sokszor kell visszajárni a régi házba.Sok a feszültség, mert nincs még ovi, nincs tehetséggondozás, nincs ház. Gorán élvezi a biciklizést nagyon.Zászlómúzeumba vissza hívták, hogy "díszvendége" legyen egy eseménynek, mint legfiatalabb zászlóimádó:)Megkapta a zászlós poszterét.
Június: Személyes találkozóra mentünk a Matehetszhez. Már nem csak Goránért!!!Az összes magára hagyott kis tehetségért az országban.Találtunk egy alapítványi óvodát.Fizetős, de kis létszámú.Tárgyalások beindultak. Gorán elkezd belemélyülni a bolygók, csillagok, naprendszer világába.(magyarul, angolul) Gorán egyre több könyvet olvas saját magának, már nekünk is.
Július: Bolygók mellett Gorán belemerül a dinoszauruszok világába.Korokra bontva.Nyári programot eszerint tervezzük.Kecskemét, bolygó felfedező út.Veszprémi állatkert, dino kiállítás.Választ kaptunk a Matehetsztől, hogy szeretnének egy friss szakvéleményt Dr.Gyarmathy Évától.Elmentünk a vizsgálatra, melyben leírta, hogy Gorán "átütő fejlődésű gyermek".Elfogadta a Matehetsz és gondolkodnak, hogy miben tudnának segíteni, mivel ennyire kis korú gyermeket még nem támogattak, nincs rá programjuk, holott sokan vannak.Megtaláltuk a leendő házunkat, alkudozás kezdődik.A "leendő" ovitól 20 percre van.
Augusztus: Eredmény született, a Matehetsz 10 hónapig beszáll az óvoda költségeibe.Hurrá!Az augusztus elég durva hónap volt mindannyiunk számára.A házat melyet megvettünk elkezdtük felújítani, Gorán sokat volt nélkülünk a nagyszülőknél.A házról kiderültek a "RÉMÁLMUNKBA SE KÍVÁNOM" dolgok.ÁTVERÉSEK,ÁTVERÉSEK,::::EGYMÁS UTÁN. Goránnal együtt sodródunk, közben a CSŐD elindul....de ő mit sem érzékel belőle.AUGUSZTUS 31 KÖLTÖZÉS!!!!
Szeptember: Óvoda!!!Rettegés, félelem. Gorán könnyen veszi az akadályt!Stratégiája: FIGYEL!!Figyeli a gyerekeket, figyeli az óvónőket.Otthon káosz!! Anyagi csődbe kerültünk.Nincs melegvíz, vízforralóval gyártjuk a melegvizet, majd kapunk egy rezsót.Próbálok mindent eladni, sikertelen próbálkozás, minimális bevétel.Próbálok segítséget kérni, sikertelen próbálkozás, minimális segítség. Gorán ismét egy hétig bepisil."Haza"akar menni.Az oviban legalább kap meleg ételt.....tájékoztatnak: NEM ESZIK!!!!Próbáljuk magunkat összeszedni a földről, mert Gorán issza meg a levét........FEL KELL ÁLLNI!!!!
Október: Gorán heti 4 szer fél napot jár óvodába.Minden pénteken a Zöldkakasban van komplex tehetséggondozáson.Szeret oda járni.Az ovival sincs nagy gond.Mesélni nem mesél semmit, de jó kedvűen megy.Itthon ami leköti: bolygók, számok, egy kis kínai:)Magánélet: MÉLYREPÜLÉS!!!
November:Segélykérő kezeinket páran elkapták.Beindult az adomány eső!Tartós élelmiszer, gyümölcs, könyvek, ágy....stb.Legdurvább....jelentkezett egy ügyvéd és segít a házzal való problémánkat orvosolni.LEGJOBBKOR!!!Gorán sokat betegeskedik. Plussz nagyon ingadozik.Dühkitörések.Néha kezelhetetlen.Felvettük a kapcsolatot a Pedagógiai szakszolgálattal.Javaslatuk, hogy hordjuk oda tehetséggondozásra és tornára.Megpróbáljuk.Oviban összebarátkozott a Dadussal.:)
December: VAN KONYHÁNK!!!Hurrá!!!Még sütni, mosogatni nem tudunk, de már nem kartondobozból élünk:)))Rengetegen segítettek ebben a hónapban.Nem tudom, hogy ezt valaha vissza tudom e adni nekik....de mindenképp azon leszek.Nagyon sokat jelentett.Kaptunk fát, amivel tudunk fűteni...Goránnak talán még soha nem volt ennyi minden a fa alatt, mint idén:))))Óvoda, sajnos nem jó, nem szeret ott lenni, nagy bajok vannak.....Karácsonyi műsor lezajlott. Végig zokogtam természetesen:)))Pedig az én drága fiam egy darab verset, éneket nem mondott....mert mindenki ezt tette....és Ő azt soha nem csinálja, amit mindenki más:)))))))))CUKI volt.Ezt a hónapot is végig betegeskedte.:(((
Összességében rengeteg barátot kaptam a 2016-tól. Rengeteg "barátot" elvesztettem.Elvesztettem a hitem az emberi jóságban.Majd jobban hiszek benne, mint bármi másban. Gorán a legjobb türelem, szeretet és odaadás "TANÍTÓ".Hihetetlen bújós lett, nagyon igényli a szeretetet.
KÍVÁNCSIAN VÁRJUK MIT HOZ AZ ÚJ ÉV!!!!!
Egyszer volt,hol nem volt....kezdhetném így,mert valóban mesébe illő,ami velünk történt a napokban.Muszáj megosztanom,hogy higyjünk az emberek jóságában és összefogás erejében.Hónapok óta élünk,máról holnapra.Ahol és akitől lehet,próbáltam segítséget kérni, de eredménytelenül.Valóban forintos problémáink vannak.Ezt egyik előző bejegyzésben megírtam.Amikor ott tartasz,hogy át kell értékelned az egész életedet egy rosszul meghozott döntés miatt,az természetes,de valahogy azt nem gondoltam,hogy ekkorákat kell az emberekben csalódnom.A hideg kiráz magamtól,hogy csúszok-mászok a földön és a "barátaim,rokonaim" végig nézik,talán még kuncognak is,hogy IGEN!!!Nem magamért fetrengek,hanem a gyerekemért.Mert én eszek krumplit,krumplival... de vele ezt nem tehetem meg,hogy nem adok neki gyümölcsöt,húst...Szóval már feladtam ezt az utat... mikor egyik nap irt egy régi nagyon kedves osztálytársam,hogy van egy anyuci csoportja (Baba gardrób) és megosztja a problémánkat,hátha valaki segít.És a lavina beindult....jelentkeztek.. jelentkeztek.....Drága ismerősöm elvállalta,hogy logisztikázza,valamint összegyűjti a felajánlásokat.No,de hogy érkezzen Pécsről Pestre a csomag?Posta?Futár?Rettentő drága lenne.Majd jött az ötlet!Anyuka látta már előtte, hogy fent vagyunk az Adjkirály!-on (előtte ott is próbálkoztam segítséget kérni).Fel is hívta őket!
Az Adjkirály! ''megálmodója'' vette fel,aki pont készült menni Pécsre és felajánlotta,hogy ami befér,azt elhozza.És a véletlenek,vagy nem is tudom minek köszönhetően,minden olyan egyszerűen,zökkenőmentesen elindult.Este meg is érkezett az Úr!Elkezdtük behordani.Én olyan lelki és idegállapotba kerültem,hogy az ájulás kerülgetett. Goránnal elkezdtük nyitogatni a dobozokat.... hihetetlen és álomba illő érzések jöttek elő.
Csomagban: Tartós élelmiszertől kezdve a babaápolási termékeken keresztül a gyümölcsökön át a felnőtt ruhákig........
És egyszerűen beindult a gépezet......a hónapokon át tartó mély gödörben, halványan elkezdett látszódni pár lépcsőfok.Aztán még folytatódott.Pécsi anyukák még egy adag ruhát összekészítettek.Újabb dilemma, hogy kerül hozzánk?Feltettem a kérdést a facebookon.Egy drága ismerősöm, akivel együtt harcolunk az átütő fejlődésű gyerekeinkért (Tehetséges gyerekek és szüleik csoport), szólt, hogy Győrbe lesz dolga és talán-talán el tudja hozni.Kontakt cserék.....2 nap múlva nálam volt az újabb adomány csomag...HIHETETLEN!!!Ismét zökkenőmentesen, gyorsan, egyszerűen...
Közben az ADJKIRÁLY! feltette az oldalára, hogy jött hozzánk a segítség...erre mi történik? Valaki kommentált, hogy szeretne nekünk konyhabútort adni.Kicsit féltem, mert minden konyha más és más.Más méret ...stb. Hölggyel felvettem a kapcsolatot, át küldte a fényképét a konyhának.Ugyanaz, mintha a saját konyhámat látnám.A hideg rázott.Decemberbe tudjuk elhozni.Ha addig nem történik valami....
És a leges leges leges legnagyobb dolog ezután történt....Az ADJKIRÁLY! oldalán jelentkezett egy ügyvédi iroda, hogy segítenek a házzal való problémánkat megoldani.EZ MINDENT VITT!!!Ez volt az a dolog, ami a legégetőbb, de legidőigényesebb mégis legdrágább dolgok egyike.Párom el is ment az ügyvéd Úrhoz, hihetetlen csodába csöppenésünk ott se tört meg.VALÓBAN INGYENES!!!És rettenetesen korrekt, hozzáértő, lelkiismeretes az Úr!Most zajlanak a dolgok....
És, hogy még mindig nem volt vége......jelentkezett két bájos hölgy, akik hoztak nekünk fa hulladékot, gerendákat, deszkákat, raklapokat tüzelőnek.De ugye nincs eszközünk összevágni....hát felkiáltottam ismét, a kedvenc kis csoportomban (Érd és környéke rászorulók megsegítése), hogy tud e valaki segíteni? És IGEEEN, hétvégén fog jönni egy fiatal ember...segít összevágni.
Egyik drága barátnőmtől kaptunk egy édes kanapét, ami baromi kényelmes!!!
Régóta tervben van, hogy egyszer lefestek Goránnak táblafestékkel egy fal részt, hogy szabadon írhasson.Ez is megvalósulni készül, mert a festéket megkaptuk:)))Már csak egy ép kézláb fal kellene:)))))))))))))
MONDJA MÉG VALAKI, HOGY CSODÁK NINCSENEK!!!!!
Köszönöm mindenkinek aki eddig és ezután is a kezét nyújtja!!!Még messze vagyunk, attól hogy a gödörből kijöjjünk, de már pár lépcsőfokot megtettünk...
"Még az emberiség legsötétebb óráiban is van bennünk egy belső hang, ami segít, hogy emberek maradjunk."
TEHETSÉGES GYEREKEK ÉS SZÜLEIK- SZÜLŐCSOPORT NYÍLT LEVELE, JAVASLATAIK
"A tehetségen kívül kell egy olyan társadalom is, amelyik ezt méltányolni tudja."
Tehetséges gyermekeinkért
Ma Magyarországon azért érzi sok tehetséges gyermeket nevelő család reménytelennek a helyzetét, mert a szerepek, amelyekben helyt kell állniuk, sokszor még a szakembereknek is kihívást jelentenek. Az átütően fejlődő gyermeket nevelők egyszerre fejlesztői, pszichológusai, tanárai, pályázatírói, jogászai gyermeküknek. Gyakran meg kell küzdeniük a nem egyenletes vagy a szokásostól eltérő fejlődésből adódó hátrányokkal is. Ehhez úgy kell előteremteniük az anyagi forrásokat, hogy közben a legtöbb helyen gyermekük értő, szakszerű nappali ellátása sem megoldott A tehetséges gyermeknek is ugyanolyan eredendő jogai vannak, mint a társainak. Joga van megkapni a neki legmegfelelőbb nevelést, oktatást és fejlesztést. Az átütően és kiemelten fejlődő gyermekeket nevelő családok helyzete 3-10 éves korban a legnehezebb.
Mi, átütően és kiemelkedően fejlődő gyermekeket nevelő szülők Dr. Gyarmathy Éva definícióját tekintjük irányadónak: „Átütő és kiemelkedő fejlődésű kisgyereknek nevezzük azt a 3-10 éves gyereket, aki a képességfejlődésben a legfelső 1%-ba illetve 5%-ba tartozik, tudása valamely területen legalább két évvel megelőzi a kortársak tudását."
("A veletek született értékes tehetség kárba vész, ha nem építünk rá, ha nem aknázzuk ki szakszerű oktatással!" Joanne Kathleen Rowling)
Gyermekeink korai ellátását meg kell szervezni, mert az átütő fejlődés sokszor problémaként jelenik meg a környezet számára. A megfelelő háttér biztosítása csak nagy idő és anyagi ráfordítással valósítható meg, jelenleg az állam bármilyen támogatása nélkül. Helyzetük rendezésére azért is lenne szükségünk, mert a köznevelési törvény nem egyértelműen rendelkezik róluk, illetve – habár létezik törvényi háttér, amely alapján megkaphatnák a személyre szabott ellátást – szükségünk lenne annak kimondására, hogy gyermekeink ellátása belefér az adott paragrafusok keretei közé. Kérjük, ha módjukban áll, könnyítsenek a ránk nehezedő terheken azzal, hogy döntéseiknél figyelembe veszik javaslatainkat. Minket, szülőket tehetséges gyermekeink jelenének nehézségei és a jövőjükért érzett aggodalom hozott össze egy csoportba. Gyermekeink valósak, történeteik valószínűleg csak a jéghegy csúcsát képviselik. Tudjuk, hogy mire lenne szükségük és mi minden hiányzik az oktatás, valamint tehetséggondozás rendszeréből. Mi, a szüleik biztosítjuk számukra a legfontosabbat, a szeretetet, a biztonságot adó hátteret, ahonnan elindulhatnak, de erőforrásaink végesek.
A köznevelés célja a lemaradottak felzárkóztatása és a tehetséges gyermekek gondozása is. Mi, átütően fejlődő és kiemelten tehetséges kisgyermekeket nevelők úgy érezzük, hogy a mai tehetséggondozás rendszere megfeledkezett róluk. (Dr. Gyarmathy Éva Átütő kezdet – javaslatok.
Kérjük, hogy vizsgálják meg a következő javaslatainkat, hogy gyermekeink joga a nekik megfelelő ellátáshoz ne sérüljön:
1. A pedagógusok felkészítése, továbbképzése az átütően fejlődő gyermekek differenciált oktatására és inkluzív nevelésére.
2. A pedagógusok munkájának megkönnyítésére asszisztensek alkalmazása átütő fejlődésű gyermekek mellé. Emelt összegű normatíva az iskoláknak az átütően fejlődő gyermekek ellátására. Lehetőség kis létszámú tehetséggondozó osztályok, csoportok létrehozására. Szabad iskolaválasztás a gyakorlatban is.
3. Lehetőség az egyéni tanulmányi rend választására, a befogadó iskolának a normatíva igénybevételére.
4. A tehetséggondozók felkészítése a különleges helyzetű tehetségek fogadására, a nem egyenletes fejlődésből eredő problémák kezelésére.
5. A támogatások, pályázatok alsó korhatára legyen 3 év. Szükségszerű lenne a megnyitásuk az óvodás, kisiskolás korosztály számára. A jelenlegi korhatár 8-35 év.
6. Tehetséges gyermekek vizsgálati protokolljának megváltoztatása, hogy több átütően fejlődő gyermeket érjenek el. Ezért megfigyelésen alapuló vizsgálatok általános bevezetése.(Az Érdeklődés Térképe, ami teljesen megfigyelésen alapul.)Pl. Kognitív Profil Teszt, „Nebraskai Csillagos Éjszaka”. A Pedagógiai Szolgálatoknál dolgozó szakemberek érzékenyítése a nem egyenletesen fejlődő, hátrányos helyzetű, illetve. bármilyen egyéb hátránnyal küzdő tehetségek felismerésére. A tehetséges gyermekek ellátásának koordinálása, figyelemmel kísérése, támogatása, után követése.
7. Az átütő fejlődés beemelése a köznevelési törvénybe a sajátos nevelési igényű, kiemelten tehetséges gyermek értelmezésének kiegészítéseként. Iskoláztatási támogatás. utazási támogatás, magasabb összegű családtámogatás kiterjesztése az átütően és kiemelten fejlődő tehetséges gyermekekre.
8. A beilleszkedést segítő programok támogatása (pl. meseterápia, pszichodráma foglalkozás). Rendszeres alkotónapok szervezése, pszichológus, tehetséggondozó biztosítása elérhető közelségben. Utazási kedvezmény tehetséggondozó programokra, rendezvényekre.
9. Mentorrendszer kiépítésének elősegítése.
10. A gyermekek önálló tanulásának támogatása tankönyvekkel, multimédiás eszközökkel.
11..Legalább járási szinten elérhető fejlesztő tornák, foglalkozások
12. Utazási támogatás igénybevételének lehetősége a gyermek és kísérője részére.
A gyermekeink kincsek. Kincsek nekünk, kincsek Önöknek!
NEMZETI KINCSEINK!
Mi is lehet a lelkünkben?Mitől vannak érzelmeink?Mitől lesz valaki érzékenyebb a másiknál?
Sokszor foglalkoztat ez a kérdés.Sokszor jutok el arra a pontra,mikor nem látom a saját életemet,mert annyira a többi ember megkeseredésén,szenvedésén gondolkodom.A sajátom meg megy el mellettem.Bele tudok pusztulni,ha látok egy beteg gyereket,naponta képes lennék megsiratni az öregséget.Rettegek tőle,hogy egyszer csak tehetetlenül fekszem az ágyban,folyik a nyálam,kezem,lábam nem tud mozogni,viszont agyilag teljesen rendben vagyok,de beszélni sem tudok.Ez egy rémképem.Tehát felfogsz mindent,de tenni semmit nem tudsz.
Bárcsak ne lenne ennyire pénzfüggő minden.Rettenetesen dühít,mikor egy gyermek gyógyulásához kell még egy darab vizsgálat és fél-egy évet kell várni!!Mi van??Mikor minden perc számít!Hogyan?Hol?Ki?Hogyan lehetséges ez?Hol lehet a gépezetben a hiba?Ki dönti ezt el,hogy téged vizsgállak,téged nem....És közben a szülő belepusztul a tehetetlenségébe.És ott vagyunk mi.Mi,akinek egészséges a gyereke.Mi akiket azzal áldott meg az ég,hogy nincs testi,nincs fejlődési betegsége.Viszont felelősséget is róttak ránk a fentiek,hogy egy szivacs agyú gyermeket kaptunk.Régen eszembe nem jutott az,hogy akár ez is probléma lehet.
Mikor 1,5 éves volt és rettegett az összes gyerektől,ott zokogtam a homokozó sarkába vele együtt,mert egyszerűen nem tudtam neki segíteni.Aztán mikor verekedős lett,előtte azt hittem nincs rosszabb,hogy fél a többitől... de van,mikor bármilyen gyerekkel találkozott azonnal támadta.Szörnyű,mikor 2,5 évesen ír,olvas,számol,de nem tudod megmagyarázni neki,hogy ne bántsa a másikat.Egyszerűen egy időzített bomba volt.Aztán szépen megtanultuk egymást kezelni,elmúltak ezek az abnormális dolgok.Néha csak nézem és összeszorul a szívem,hogy mi lesz veled?Miért bánt minket azért mindenki,mert más vagy!Miért kell ebbe a rendszerbe mindenkinek egyformának lenni?Miért kell úgy nézni a játszótéren,mintha komplett idióták lennénk,mert a gyerek ír a homokozóba?Miért kell egy beteg gyereket a buszon úgy nézni,mintha leprás lenne?Miért kell egy down-os kislányra undorral tekinteni?Tudatosan használom a végleteket,mert a társadalom ugyanúgy kirekeszt minket,mint az sni-s gyerekeket.KIVETI MAGÁBÓL!Ha átütő fejlődésű?!Ne már,tuti autista,hiperaktiv,aspergeres.
Ezt mélységes,megalázó undorral.És akkor mi van?Nem te neveled, bazd meg!Ezek azok az emberek,akik eldöntik a sorsod!Ezek azok az emberek,akik templomba járnak,majd leköpik a másikat az utcán.Ezek azok az emberek,akiknek egy másodperc elég,hogy leírjon.És ezek azok az emberek,akik előtt csúszunk-mászunk,mert a segélykérő papírunkat ők írják alá,mikor a gyereknek nem tudod megvenni a asztma pipáját,vagy inzulinját,mert persze az is aranyárban van.Ezek az emberek azok,akik eldöntik,hogy kaphat e a gyerek fejlesztést,vagy sem...Egy pillanat az egész.Egy tollvonással elvágja az életed,a gyereked jövőjét.De mi tudunk csúszni-mászni,mi eltudunk fordulni a buszon,mi be tudjuk fogni a szánkat,de közben minden nap egyre elveszettebbek vagyunk,mindennap egyre jobban eltávolodunk a valós világtól és marad a kis sanyarú életünk,a napi gondjaink és a 24-órás műszak a gyerekkel.Ott hagynak,belénk rúgnak,anélkül,hogy tudnák kik vagyunk!!Emberek vagyunk mi is.
Ha az aluljáróban hallod a zenészt,lehet hogy elszaladsz mellette.Én megállok egy pillanatra és csak átélem.Ha van nálam apró,dobok neki,holott csóróbb vagyok nála,de meg kell köszönnöm azt a pár percet,ahol úgy érzem magam,mintha nekem énekelne,úgy éreztem ,hogy egy tökéletes pillanatot adott,ahol minden szép,s jó....Ha segíthetek valakinek,az rajtam is segít.Segít abban,hogy ma ismét ember tudtam maradni.Ha valaki elesik,nem tudnék elmenni mellette,mintha mi sem történt volna.
Igazán kettős érzés ez,vagy hármas,négyes..
Néha zokogok a tehetetlenségtől!Néha repkedek boldogságomba,hogy megadatott egy ilyen különleges,gyönyörű gyermek nekem.Aztán ici-picire összezsugorodok,hogy nem bírok már ki több fájdalmat,majd feladatomnak érzem a szomszéd, a barát és a buszon ülő kislány gondját megoldani,aztán térdre ereszkedek,hogy valaki segítsen az én problémámat megoldani...... ÉRZELMEK REPKEDNEK!Fent,lent,fent,
De nem sok idő van az érzelmeket repkedni hagyni,mert jön a realitás talaja.Jön a számla.Megyünk dolgozni.Vacsorát főzünk.Gyermekünket maximálisan megpróbáljuk kiszolgálni.Kiszolgáljuk az alapvető igényeit,enni,inni adunk,fürdetjük.Kiszolgáljuk az egyéb igényeit,kérdések melyek foglalkoztatják,mindre válaszolunk.Rajzolunk,mesét olvasunk...és imádjuk őt úgy ahogy van,ő a mi legszebb,legokosabb,
Mit mondjak,nincs jó kedvem.Nagyon,nagyon nincs.Kilátástalannak látom a mostani helyzetünket.Miből gondolja bárki,ha van egy kiemelkedően gondolkodó gyermeke,az egyenesen arányos a jó léttel,a "neked nincs semmi problémád"-dal.De felvilágosítok mindenkit,baromi sok problémánk van.Kezdődött az ovi parával,majd a szeretett házunk árulásával.Tényleg imádtuk,Goránnal mai napig vissza-vissza kell járnunk megnézni.Folytatódott az ideiglenes mini lakással,idióta szomszédokkal......utáltuk...Aztán sos ház keresés, vétel az ingatlanpiac őrületében.Közben ovi meglett.Sajnos nem az amelyiket szerettük volna,de kis létszámú.Megtaláltuk a ''HÁZAT''.Ok,gyorsan álljunk neki kipofozni.
No,de kiderült,hogy fűtést kell korszerűsíteni,csöveket cserélni,radiátorokat cserélni.Oké,egy falat vegyünk ki.Na ott kiderült,hogy az egész házban villanyvezetéket kell cserélni,mert ez már annyira rossz, elavult, régi, veszélyes.Valamint kiderült vésés közben,hogy nem téglából van a téglaház,hanem üreges zsalukőből épült!ÓÓÓHHHH!!Ne!!Folytatom,
ITT FOGYOTT EL AZ ÖSSZES FÉLRERAKOTT PÉNZÜNK.Sőt,aki tudott szakember,hozzáértő és hozzá nem értő,az mind átvágott minket.Nem részletezem.
Költözés!!!Egy extrán hiper érzékeny gyerekkel egy olyan házba, ahol festve nincs,konyha nincs,fürdőszoba nincs,fűtés nincs!!!!kiskádba mosogatás,kézzel mosás....igen csak ki voltunk.Segítséget próbáltam kérni,akitől csak lehet.Rokonok???Senki!!
Aztán jött egy kicsit jobb időszak.Egy két ismerős,barát kezét nyujtotta.Volt aki kifizette az egyik szoba festést,volt aki gyerekruhát adott,volt aki élelmiszert.....szörnyű,de valóban lecsúsztunk...volt,hogy mamát zokogva hivtam,hogy segítsenek,mert enni nem tudunk venni....ilyen is volt...
Most mi van?Kaptunk egy rezsot,azzal főzünk.Közben fürdőszoba kész lett.Vettünk használtan egy fatüzelésű kályhát,talán a napokban össze is tudjuk rakni,mert a fő probléma meg van!!!A HÁZ NEM TÉGLA!!Ömlik ki a meleg!!Tehát a gázszámlát nem fogjuk tudni kifizetni.Szobák nincsenek lefestve...nincsenek burkolva... ..és élünk máról holnapra.
Gorán viselte eddig a legjobban,bár voltak jelek...pl.egyik napról a másikra egy héten keresztül bepisilt...éjjel nappal.Már könyörögtem szó szerint,hogy ne tegye,összesen 3 db használható nadrágja van...mosás,mosás..őrület.Majd abbahagyta...ismét szobatiszta;-)Aztán volt pár rossz hete,folyamatosan ''haza'' akart menni a régi házba,ezt még most is emlegeti,de már egyre ritkábban.
Az óvodában fél napos.Ebéd után haza hozzuk,ahogy a szakemberek javasolják.Felváltva dolgozunk.Viszont így egy fizetésből kell kigazdálkodni mindent.Tartalékokat benyelte a ház....és még sehol se tartunk.Rengeteg,rengeteg vita itthon,sok-sok csend kettőnk közt.Ez a helyzet kilóméterekre dobott egymástól.
Mikor ideköltöztünk rátaláltam egy csoportra, rászorulóknak segítenek.Nagyon nagyon sokat köszönhetek nekik.Kaptunk tésztákat,ruhákat,alapvető élelmiszereket én még egy csizmát is ;-),mert az összes cipőm leszakad a lábamról.De ilyenekre,aztán tényleg nem adunk,most.Mikor Goránnak egy kabátot nem tudtam venni....de most egy hete kaptunk egy barátunktól;-).
Szóval azt gondolod,hogy micsoda fantasztikus életünk van?Még mindig ezt hiszed?
Tanulságok:
A vér kötelez-de soha nem a bajban!
Bajban ismered meg a barátot!!
Vannak olyan emberek,akik élvezik a földön fetrengőt nézni és még rúgnak is egyet belé!!
Gyereked mindenek felett!!Érte megéri a kűzdelem,egyszer csak jobb lesz....
Megtanulsz 300 forintból isteni ebédet főzni,3 főre!
Lényeg,a munkatársaim a barátaim!!!Szeretek bejárni és azt hiszem,talán szeretnek;-)Most ez az egy mentsváram van....
Már elég volt a vitákból,elég volt a sanyarúságbòl,elég sokszor mindenből....
Aztán ránézek Goránra,odabújik és azt mondja szeretlek....vagy csak megsimogat....megkérdi,most szomorú vagy???Hát ezért kell tovább menni...ezért kell hétvégi állás,ezért kell harcolni....ÉRTE!!CSAKIS ÉRTE!!!
Hogy neki megadhassam,hogy új cipőbe menjen oviba,hogy legyen saját kabátja,hogy mehessen a planetáriumba,hogy vehessek könyvet,hogy kiteljesedhessen....bizom benne,hogy ez a sok szar elmulik....gyorsan...még elöttünk egy per a ház miatt,amit akkor inditunk,ha összekaparunk pénzt hozzá...
VALÓBAN A PÉNZ ÖNNMAGÁBAN NEM BOLDOGÍT,DE A SZEGÉNYSÉG MEGNYOMORÍT LELKILEG,TESTILEG....
És akkor ismét kérdem,szerinted is minden rendben van?Nem vagyunk egyedi esetek,annyian kűzdenek máról holnapra....és itt könnyen elveszhet a tehetséges gyerek....de mi nem engedjük,hogy ő elvesszen.....SOHA!!Ha kell atomokat rajzolunk kaviccsal,ha kell bolygók gyártunk homokból,ha kell összeadjuk a rendszámok összegét,majd kivonjuk belőle a busz rendszámát....EZ A DOLGUNK,MOST NAGYON KELL RÁ FIGYELNI,VIGYÁZNI;-)Ő ne érezze,vagy kevésbé,hogy ekkora a baj körülöttünk....
MELLESLEG HÉTVÉGI,VAGY ITTHONI MUNKÁT VÁLLALOK;-);-)
Egy édesanya levelét osztom most veletek, mely annyira elszomorított és egyben megríkatott......
"
Hogy a pedagógusok tudják, mit csinálnak... mondatról jutott eszembe, hogy ezt leírom.
Én ilyen pedagógust keresek a fiam mellé, de eddig nagyon keveset találtam, ők sem alsó tagozatosok...
Ja, és nem pedagógus - gyerek között zajlott le a jelenet, hanem orvos és gyerek között.
A gyerek ugye meg van szeppenve, fél, utálja a kórházat, épp abba a kórházba kerültünk, ahol megutálta az egészet. Előtte nem volt baj az orvosokkal, tűvel, mindig elmondtam, mi történik, elfogadta, megemésztette, odatartotta a karját, beszúrták, ő csacsogva kérdezett közbe. Míg 5 évesen itt (fel is ismertem a nővért, aki akkor dorongolt le, hogy ne anyáskodjak már a gyerek felett, mit magyarázgatok neki, ennyi idő alatt már rég túl lenne az egészen), beterelte a gyereket, megfogták/lefogták 3-an, szúrt, gyerek kétségbeesetten üvöltött. Azóta nem együttműködő orvosnál.....
Szóval, hogy mi volt a csodálatos, és mennyire nem találom ezt a pedagógiai érzékenységet, kommunikációt (egyedül a sakk tanárnál látom ugyanezt a hozzáállást!):
Fiam, B.(üvöltve): "Le van bénulva a lábam, nem látod, ennyi, miért nem lehet ezt megérteni, miért kell állandóan tapogatni!"
Doktornő (határozottan, de kedves hangon): "B., biztos jobban érteném, ha kedvesebben fogalmaznád, nem ilyen hangnemben. Esetleg meg is tudnád magad gyógyítani?"
B (lecsendesedve, viccelődve): "Hát persze! Fogom magam, hazamegyek, és otthon kutya bajom!"
D: "No, ez jól hangzik! Én benne vagyok!"
B. feltápászkodik, le akar szállni a vizsgálóasztalról. Doktornő hátralép, de láttam, hogy készen áll, bármelyik pillanatban a gyerek után nyúl és elkapja.
B (mosolyogva): "Hát jó, mégsem tudok hazamenni!"
D (kedvesen átfogja a gyerek mindkét karját, de határozottan így szól): "Értem. Akkor egyezzünk meg abban, hogy addig, amíg a saját lábadon nem tudsz kisétálni, én vagyok a főnök, és te azt csinálod, amit én mondok."
A gyerek ettől kezdve együttműködő volt, a vérvételtől még mindig félt, de engedte, kiabált, de tartotta.
Én ezt hívom pedagógiának. Az a tanár, tanító, óvónő és sorolhatnám, aki leadja az anyagot, az előadó, személyesített hangos tananyag, aki viszont képes rávenni a másik felet/partnert/ gyermeket, hogy vele tartson, anélkül, hogy megalázná, rápirítana, lehordaná, az pedagógus. B. nagyon durván beszélt a doktornővel, simán megdorgálhatta volna, megjegyzést tehetett volna rá, hogy milyen szemtelen, ő csak azt jelezte vissza, hogy a hangsúly számára nem kedves. A gyerek azonnal meg is változott, a végén elismerte, hogy valami nem megy, sőt együttműködővé vált, anélkül, hogy át kellett volna éreznie, hogy ő rossz.
Lehet, hogy csak én vagyok ilyen hülye/érzékeny, de minden szó belevésődött az agyamba, és állandóan sírok a gyönyörűségtől, hogy vannak még emberek, akik 12 órás ügyelet után is emberségesen képesek beszélni egyenlő félként akár egy gyermekkel is.
A főnővérnek kellett volna csinálnia a kanül beszúrását (aki annak idején olyan arrogáns volt, és félelemmel telivé tette azóta minden orvosi beavatkozásunkat), B. megmondta neki, hogy ő azt akarja, hogy a doktornő csinálja meg. Aki meg is tette. Attól kezdve a főnővér arcán egyetlen mosolyt sem láttunk, hogy képzeli már egy gyerek, hogy válogat!!! Most, hogy elköszöntünk tőlük is fapofával biccentett.
És sajnos ezt a hogy képzeli már ezt egy gyerek hozzáállást éreztem sokszor a tanítóknál, akikkel összehozott bennünket a sors. Azonnal faragni, ledorongolni, megalázni... Én tudom, hogy meg kell tanulniuk alkalmazkodni, szabályt elfogadni és követni, de ez - B.-nál legalábbis - nem működik úgy, hogy én vagyok a nagy, azt teszed, amit mondok. Nála csak úgy megy, ha ő előbb megtapasztalja, belátja, aztán fogja elfogadni, legyen az egy szabály, egy nem szeretem anyag, vagy bármi...
Én ezért nem hiszek abban, hogy ha sok tanár elvégzi a tehetséggondozós továbbképzéseket, hirtelen képes lesz a néhány hónapos tanfolyamtól tehetségekkel foglalkozni is. A tehetségkapus cikknél lehetett olvasni, hogy 5000 pedagógus tehetségekhez való hozzáállását mérik fel, hú, ha!!! Ettől hátast nem dobok. Felvértezve szakmai arroganciával, még nem fognak tudni foglalkozni tehetséges gyerekekkel... Én nem vagyok derűlátó.."
Aztán jöjjön egy másik levél:
"Tegnapi ovis "élmény":a gyerekem,aki már funkcionálisan ír és olvas,megkérdezi az óvónőtől,hogy a rajzara a jele melle ráírhatja-e a keresztnevét?Válasz:azt NEM,majd csak iskolában!Miről beszélünk???Differenciálásról ovis "farkas törvényekről"?nem tudom,hogy ezen most sírjak vagy nevessek kínomban.Senkinek semmi fogalma sincs ezekről a gyerekekről!!!!Dühöngök és elkeseredett vagyok....és ez az abnormális rendszer a gyereken csattan!!!"